Kérlek támogass minket. Köszönjük.

Adószám: 18656008-1-15
Számlaszám: 10404405-50526782-83541008

2016.02.23 20:56 - Álomkép Egyesület Autizmus

Könyvajánlás – Carl H. Delacato: Miért „más” az autista gyermek?

Delacato, Carl H. (1997) : Miért „más” az autista gyermek?. Élmény ’94.  Hajdúhadház,  238 p. Eredeti címe: The Autistic Child. (1974) ISBN 963 85333 1 5

Ez a könyv egy furcsa, idegenszerű világban, az autista gyermek világában tett utazásról szól. Az autista gyerekek magányosan élnek közöttünk különös viselkedésükkel, amelyről lépésről-lépésre kiderül, hogy afféle végső próbálkozás ez: egy kétségbeesett segélykiáltás. A szerző korábbi munkahelyétől megvált, hogy hátralévő életét az anyáknak és autista gyermekeiknek szentelje. Ők azok, akik mutatták az utat ebben az idegen világban. De mitől idegen ez a világ?

Az autista gyermek semmibe veszi a másikat és elutasít mindenfajta emberi érintkezést. Nem figyel oda az emberre, nem beszél senkivel, és nem engedi, hogy hozzányúljanak. Úgy tűnik csak groteszk, ismétlődő, gyakran öncsonkító jellegű tevékenységekben lel örömet. Jobban szereti a dolgokat, mint az embereket. Mindig magányos és bezárkózik a saját világába.

A szerző korábbi szakterülete húsz évig a tanulási problémák kezelése volt, amely helyett – a szakmai körökben több ízben is heves vitákat kiváltó írásai miatt – egy új, a viselkedészavarok átfogóbb kérdéskörének kutatásához kellett kezdenie. A legkülönösebb, a legnehezebben kezelhető viselkedészavarokat az autista gyerekek produkálták, így került velük kapcsolatba.

Korában az autista gyermekek nehéz viselkedésének eredőjeként az érzelemmentes, hideg anyákat, szülőket, a szeretetteljes légkör hiányát jelölték meg. Ez éveken át rengeteg család életére sütötte rá bélyegét, holott az egy több sebből vérző, megalapozatlan teória volt csupán.

A könyv öt autista gyermekkel (Bob, Anna, Jerry, Andrew, Susanne) való első találkozást ír le, amelyek így számunkra is valóságossá válnak.

Az autizmus számos tünetiről szóló leírások, illetve a más betegség típusokkal történő átfedések káoszából a szerző megpróbálta azt az egyet meghatározni, amelyet valóban az autizmus „specifikus” tünetének lehet nevezni. A „másság”, amire a legtöbben hivatkoznak a minden célt nélkülöző, repetitív, sztereotip cselekvés, amelyet „autizmusok” néven is emleget az irodalom.

A szerző különböző gyerekcsoportok megfigyelése során közös jellemzőket, ritmikus tevékenységeket keresett, amelyet előbb a vak, majd a siket gyerekek esetében is megtalált. („Blindizmusok”: fejlimbálás, egy tárgy szakadatlan pörgetése, egy vagy mindkét szem ütögetése ujjal, illetve kézzel. „Defizmusok”: tárgy ütemes ütögetése, ismétlődő hangok hallatása.) Ha a gyerek agya sérült, akkor érzékelési zavarai vannak, a fenti viselkedési formák pedig valamilyen érzékelési zavarral kapcsolatosak. Az autista gyerekek tehát nem pszichés betegek. Az agyuk sérült és súlyos szenzoros, azaz érzékelési zavaraik vannak. Nem tudnak eligazodni a külvilágból az agyukba érkező ingereken. Az érzékelést (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás) szolgáló idegpályák közül egy vagy több valami módon fogyatékosan működik. Azért viselkednek ilyen furcsán, mert ezzel a gyakori, ismételt ingerléssel próbálják normális működésre bírni az érintett idegpályát. Viselkedésüknek neurológiai okai vannak.

A szerző az öt érzékelési területről származó zavarokat művében három csoportba sorolja. Az első a hiper, amely esetben az érzékelési rendszer túlérzékeny, túlságosan sok külvilágból jövő ingert továbbít az agyhoz. A második a hipo, amely esetben az érzékelési rendszer renyhe, túl kevés ingert továbbít az agyhoz. A harmadik a „fehér zaj”, ekkor az érzékelési rendszer gyengén fejlett, működése fogyatékos, ennek folytán a belső szervérzetek és a külvilág érzetei zavarják, illetve keresztezik egymást.

A következő fejezetben az író összegzi, hogy milyen megállapításokra jutott, hogy hogyan lehet segíteni az autista gyerekeket, és a már korábban megismert öt gyermek esetére vonatkoztatva írja le a pontos diagnózist a szenzoros érzékenységük tekintetében, illetve azok kezelését.

Az itt felsorolt általános szabályok, illetve speciális példák iránymutatóul szolgálnak. Az összes lehetséges sztereotípiáról nem tud felsorolást nyújtani, egyszerűen azért, mert minden gyermek külön személyiség, aki maga alakítja ki a saját viselkedésmintáit és izmusait. A magatartási formák megfigyeléséhez megfelelő, nyugodt helyiség(ek), többszöri alkalom és a megfigyelő háttérben maradása szükséges. Óva int az elhamarkodott, esetleg saját érzékeink által tévútra vezetett következtetésektől. Továbbá ajánlja a repetitív cselekvésekről lista vezetését. Ezt követően a szerző a következő fejezetben olyan konkrét javaslatokkal szolgál az egyes érzékszervek helytelen működésének megfelelő útra tereléséről, amelyek lehetővé teszik a gyermeknek, hogy a szenzorizmusai helyett a környezete felé forduljon. Természetesen itt is hangsúlyozza, hogy minden gyermek külön személyiség, így a terápiának is egyénre szabottnak kell lennie.

A betegség okára irányuló terápia

  • Viselkedésterápia: a terápia keretében a gyermek helyes viselkedése esetén jutalmazást kap, helytelen viselkedés esetén büntetést, kizárólag a tünetekre irányul.
  • Nevelés: különféle gyógypedagógiai nevelési módszereket sorol ide az író, amelyek szintén a tüneti kezelésre irányulnak, illetve a „kisegítő osztályokban” való nevelés helyett inkább a gyermekek integrációját tartaná helyesnek.
  • Gyógyszeres kezelés: ez a módszer gyógyszerekkel próbálja meg elősegíteni az idegrendszer jobb működését; gyakran az egyszerűbb bánásmód érdekében élénkítő vagy nyugtató szereket használnak.
  • Diéta: ennek a kezelésnek a célja, hogy a táplálkozás javításával az egész testi működésben javulást érjen el, jelenleg is erősen vitatott kezelési módszer.
  • Neurológiai organizáció: a szerző által kidolgozott, gyakorlatban is kipróbált, a gyermekek számára javulást hozó, ajánlott elmélete szerint az idegrendszer későbbi kialakulásában és szervezettségében fogyatékosság mutatkozik abban az esetben, ha a gyermek a fejlődéstörténet sorrendjében egy vagy több lépcsőfokot átugrott, vagy felületesen csinált végig. A kezelés alapja a rekapituláció, azaz hogy újra átveszi az addig tanultakat. Az adott ingerek sűrűsége, intenzitása és időtartama növekszik. A terápiás program otthon végrehajtható feladatokból áll. (mozgásfejlesztés)

A szerző a következő fejezetben összefoglalja a könyvben leírt új elméletét, és arra buzdít másokat, hogy jobbítsanak azon, illetve újabb és újabb teóriákat, kezelési módokat életre hívva javítsanak az autista gyerekek sorsán. Ezek után a szerző elméletének gyakorlati illusztrációjának szánt konkrét betegség történeteket mutat be. Az autistának diagnosztizált gyermekekkel a szülők otthon hajtották végre az előírt programot a megadott ütemterv szerint, amely ellenőrzésére két-három havonta került sor. A műben az az utószót követően utal az azóta történtekre, amit kiegészít a jegyzetekkel, az ajánlott irodalommal és a bibliográfiával.

Ezek tanulmányozása is hozzásegíti a szakembereket és az érintett szülőket a további tájékozódáshoz.


facebook twitter

leftgreyarrowELŐZŐ OLDAL KÖVETKEZŐ OLDALrightgreyarrow

Alapinformációk

Kategóriák

Autizmus

Életmód

Oktatás

Támogatóink